1934-ben Karl Meyer és John Palmer fedézték fel, és már ne csodálkozzunk! tehénszemből nyerték ki az eredetileg hyaloid és uronic acid névből származó hialuronsavat. Kereskedelembe kerülését viszont Balázs Endre nevéhez köthetjük. A kondroitid- szulfáthoz hasonló természetes poliszacharid vegyület, minden élő test szöveteiben előfordul így a bőrben is. Felelnek a bőr felépítéséért, rugalmasságáért, védelmet nyújt és javít a sejtstruktúrán. Röviden bőrsejteket szolgáló víztározók, vízkedvelő hidrofil vegyület. (Már 1 gr hialuronsav képes megkötni és megtartani akár 3 liter vizet.) Szükségét és hiányát igazából akkor vesszük észre, amikor öregszünk, ugyanis megszűnik a bőr tömörsége, feszessége megjelennek a ráncok, kinézetre szomorú fáradt és unalmas. Ebben csak az a mégszomorúbb, hogy ekkor már a sejtek nem képesek a megfelelő mennyiségű hialuronsav előállítására. Ezért ha tehetjük, valamilyen formában pótuljuk hiányát mert a bőr rétegeit és szerkezetét fenntartó hialuronsav és kollagén szorosan támogatják egymást, pontosabban a kollagén feszesíti a bőrt a hialuronsav táplálja és hidratálja a kollagént. Ezen elmélet szerint lassíthatjuk, támogathatjuk a bőr öregedési folyamatát. Kozmetikai összetevőként az összes bőrtípusra lehet használni, nem irritáló szenzitizáló.